A gyermekkori szociális környezet zavarainak hosszú távú magatartási hatásait közvetítő idegrendszeri mechanizmusok vizsgálata

A korai élet során az idegrendszer dinamikus átalakulási folyamatokon megy keresztül, és különösen érzékeny a külső környezeti tényezők hatására, ezért a bántalmazás elszenvedése vagy a szociális elhanyagolás abnormális irányba tolhatja el a fejlődési útvonalakat, kockázati tényezőjeként a későbbi pszichopatológiai zavaroknak. Célunk a klinikumban nehezen elkülöníthető, etiológiai szempontból eltérő populációk vizsgálata releváns preklinikai modellekben a korai élethatásokat közvetítő neurobiológiai mechanizmusok és potenciális molekuláris célpontok azonosítása érdekében, illetve a lehetséges targetek szerepének vizsgálata humán klinikai mintán. Vizsgáljuk, hogy a korai szociális stressz különböző kísérleti modelljeiben (elhanyagolás, bántalmazás) hogyan változnak meg a kérgi régiók érési folyamatai és ezek milyen funkcionális (magatartási) következményekkel járnak, illetve ezek hogyan módosulnak megelőző perinatális inzultusok esetén. A legmodernebb in vivo képalkotási, elektrofiziológiai, valamint molekuláris anatómiai módszereket használjuk az érintett agyi régiók neuronhálózatában bekövetkezett celluláris és szinaptikus átrendeződések és a potenciális target molekulák azonosításához. Rágcsálómodellen és pszichiátrai gondozásba került gyermekeknél vizsgáljuk a korai gén-környezet interakciók szerepét pszichés zavarokban.